Roma zenék

király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

William-Adolphe Bouguereau: Fiatal cigányok (1879)
Barabás Miklós: A meny megérkezése (1856)

Disambig gray.svg  Ez a szócikk a roma népcsoportokról szól. Hasonló címmel lásd még: Roma (egyértelműsítő lap).

A Londonban, 1971. április 8-12. között megtartott Első Roma Világkongresszuson az ott jelenlévő, különböző cigány népcsoportokhoz tartozó küldöttek konszenzussal elfogadták, hogy a világ összes cigány származású emberének közös és hivatalos elnevezése attól kezdve a rom többesszámú alakja, azaz a roma legyen. Így a romák elnevezés a cigány népcsoportokhoz tartozó emberek közösségét jelenti. A roma elnevezés a különböző nyelvű és szokású, de hagyományos cigány kultúrájú és a befogadó ország többi lakosától (a „nem-romáktól”) erősen eltérő, sok esetben szándékosan elhatárolódó valamennyi cigány emberre használatos. Azonos etnikumnak eredetileg csak a nem-romák tartották őket, azonban a többségi társadalom kultúrájához igazodva újabban a cigányok között is egyre többen kezdenek egységes népben, nemzetben gondolkodni.

A hagyományos cigány elnevezés ma számos országban negatív jelentéstartalmat hordoz, ezért vannak, akik a közéletben kerülendőnek tartják. Magyarországon jelentős csoportok továbbra is cigányoknak nevezik magukat, és az elnevezés a romák céljait támogató egyes szervezetek nevében is tovább él, például Országos Cigány Önkormányzat [3]. Sólyom László köztársasági elnök is kiállt a cigány szó mellett,[1] és több nyilvános beszédében is használta.[2][3]

Kárpát-medencei csoportjaikról lásd még:

A cigány népesség a 20. századra már mind az öt kontinensen megjelent.

Tartalomjegyzék

[elrejtés]

Különböző elnevezésük [szerkesztés]

Octavius Oakley (1800-1867):Cigánylány portréja (vízfestmény)
Henri Julien-Félix Rousseau (1844 - 1910): Alvó cigánylány

A romák hagyományos magyar elnevezése a cigány. A magyarhoz hasonló például a cseh cikan, latin cinganus, német Zigeuner, francia tzigane, tsigane, olasz zingaro, portugál cigano, román ţigan, spanyol zincal, svéd zigenare, szerb, szlovén és horvát cigan, vend ciganj illetve török çingene név. Mindegyik kifejezés a görög ατσιγανος (atsziganosz) szóra vezethető vissza, amelynek egykori jelentése „érinthetetlen” volt. Feltehetően egy pogány vagy eretnek vallási közösségre vonatkozott, mely tagjaival a keresztényeknek nem volt szabad érintkezniük. Az, hogy a cigányságnak ténylegesen köze volt-e egy ilyen közösséghez, tudományosan nem igazolt, mindenesetre a 11. század körüli közvélekedés valamilyen oknál fogva azonosította a cigányságot velük. A kifejezés több európai nyelvbe is beépült, a magyarba feltehetően délszláv közvetítéssel került.

A roma megnevezés a rom szó többes számú alakja, amely „embert”, „cigány embert”, „férfit”, illetve „férjet” jelent romani (azaz cigány) nyelven. A magukat különbözően megnevező cigány népcsoportoknak (dom, lom, rom, romnicsel, szinti, mánus, káló stb.) hagyományosan nem létezett közös összefoglaló elnevezésük. Egy ilyen, a világ minden cigány közösségét magába foglaló etnonima megalkotására már az 1930-as években felmerült az igény, de ez akkor még nem valósult meg. Az áttörést a Londonban 1971. április 8-12. között megtartott Első Roma Világkongresszus jelentette. Az ott jelenlévő, különböző cigány népcsoportokhoz tartozó küldöttek egyhangúlag elfogadták, hogy a világ összes cigány népcsoportjának és cigány származású emberének közös hivatalos elnevezése attól kezdve a rom többesszámú alakja, azaz a roma legyen. Ezek után az 1970-es évektől a roma kifejezés, mint a nemzetközi cigányság összefoglaló elnevezése, fokozatosan épült be más nyelvek szókincsébe is. A magyar nyelvben valamivel később, a rendszerváltás első éveiben jelent meg és vált elfogadottá.

A romák egy másik, több nyelvben is megtalálható hagyományos elnevezése az „egyiptomi”. Ilyen jelentésű kifejezések például az albán evgjit, jevg, az angolul gipsy, gypsy, a görög ejiftos, giftoi, a francia gitans, a spanyolul gitano, illetve a délszláv nyelvekben használt gipcan, gupcan, egjupci. Ezeknek az elnevezéseknek az eredete a latin aegyptanus („egyiptomi”). A kifejezés oda vezethető vissza, hogy évszázadokig egyiptomi eredetűnek tartották cigányságot. Ma már ismert, hogy a cigányság Indiából származik, Egyiptom csupán a cigányság egyik ágának volt hosszabb-rövidebb ideig hazája a Balkán-félszigetre való áttelepedés előtt. Az „egyiptomi” megjelölés szinonimájaként használták a középkorban a latin populus Pharaonis („Fáraó népe”) kifejezést is. A "fáraók népe", "fáraók ivadéka" kifejezések a magyar nyelvben is egészen a XIX. századig használatban voltak.

Földrajzi elterjedésük és fő csoportjaik [szerkesztés]

Searchtool right.svg Bővebben: cigány népcsoportok
A roma népesség százalékaránya az európai országokban
A roma etnikai csoportok Európában
Romák a bulgáriai Szliven városban
Német romák (1928)

A romák ma a világ számos részén megtalálhatók, de legnagyobb számban Közép-Európában és Kelet-Európában élnek. A romák becsült lélekszáma Európában 7–8,5 millió fő. Földünk cigány népességének harmada a Kárpát-medence lakója. 2001 körül a cigánynak minõsíthetõk száma a Kárpát-medencében 2,6 millió fõ, akik közül 1,4–1,5 millió erdélyi, 600 ezer magyarországi, 380 ezer szlovákiai lakos. A fenti becslés alapján a cigányság a Kárpát-medence népességének közel 9%-át, a (magyarok, románok, szlovákok, horvátok után) ötödik legnépesebb etnikumát képezi, akiknek lélekszáma Erdélyben valószínûleg már a magyarokét meghaladja.[4]

A legnagyobb lélekszámú roma kisebbség a következő európai országokban található (becsült adatok):

Etnikai csoportjaik [szerkesztés]

A romák legfőbb etnikai csoportjai (más felfogás szerint különböző népek):

Ezen kívül számos nyelvében és kultúrájában már erősen asszimilálódott csoportjuk található egyes országokban, például magyar cigányok, román cigányok (lautárik, urszárik), albán cigányok, orosz cigányok.

A romák története [szerkesztés]

Indiai őshaza [szerkesztés]

A romák őshazájaként szóba jövő mai indiai államok: Gudzsarát (1), Radzsasztán (2), Pandzsáb (3), Harjana (4), Uttar Prades (5)

A romák nyelvileg és genetikailag az észak-indiai népekkel rokonok, és valószínűleg több hasonló eredetű népcsoporttól származnak. Ezek feltételezett őshazája India északnyugati része, különösen a mai Pandzsáb, Radzsasztán és Gudzsarát államok. Ezekben az indiai államokban ma is több olyan nép él, amely sok hasonlóságot mutat a romákkal, egyesek „indiai cigányokként” is emlegetik őket. E népek elkülönítik magukat a letelepedettek társadalmától, sőt a hagyományos indiai kasztrendszeren is kívül állnak, „kaszton kívüliek”. Lélekszámuk India egész területén a 30 milliót is meghaladja. A dombák, kandzsrik és baigák hindu vallásúak, míg a gormatik az iszlám vallást követik. A részben Gudzsarát államban élő dombák nevének eredete ugyanaz, mint a romáké (dom = „ember”). Sokan ma is peripatetikus szolgáltató vándorlást folytatnak, fő mesterségeik a lókereskedés, valamint a vándor zenélés, tánc, utcai mutatványosság, bűvész- és zsonglőrmutatványok, jóslás. Élesen elhatárolják magukat a letelepült lakosságtól, az asszonyaikat a romákéhoz hasonló színpompás öltözetük is megkülönbözteti a többi néptől.

Az indiai peripatetikus népek nyugatra vándorlásáról nincsenek pontos ismereteink, de már az ókor végétől elkezdődhetett. Hozzájuk kapcsolódhat az indiai muzsikusok története a Sáhnáméban, a perzsa irodalom leghíresebb alkotásában. Eszerint az 5. században uralkodó Bahram Gur, szászánida pezsa király tízezer indiai zenészt telepített Irán (Perzsia) területére.

Később is kerültek különböző indiai népcsoportok Iránba. A 11. század elején például Mahmud szultán, afganisztáni (ghaznai) uralkodó bevezette az iszlám vallást az általa meghódított északnyugat-indiai területeken, majd számos hadjáratban Észak-India középső területeit is végigrabolta, a Gangesz folyó vidékét, így a mai Harjana és Uttar Prades államok és a mai indiai főváros, Delhi területét. A hinduk szent városait porig rombolta és a lakosság nagy tömegeit elhurcolta. Kannauj főváros 53 000 lakosát például – köztük előkelőségeket, művészeket és mesterembereket – 1018-ban a saját birodalmához tartozó iráni területre, Khoraszánba telepítette. Az európai romák elődeit egyesek ebben a Mahmud által Észak-Iránba telepített több százezres indiai népességben keresik. A 5-11. század között az észak-iráni területekre kerülő különböző indiai származású népcsoportok azonban keveredhettek is egymással, és ebben az esetben több indiai terület is szóba jöhet a romák őshazájaként.

Kivándorlás Iránból [szerkesztés]

A 7-8. századtól kezdve az Iránban élő indiai eredetű népcsoportok több irányba folytatták a vándorlást. Egy részük Kis-Ázsiába, az örmények vidékére (a mai Kelet-Törökországba) költözött, ahol felvették a kereszténységet. A terület akkor a Bizánci Birodalomhoz tartozott, és a bizánci krónikák a 9. századtól már említik a keleti szélek vándorait, akiket az atszinganosz („érinthetetlen”) kis-ázsiai eretnek mozgalom nevéből „tszinganoszoknak” neveznek. Sőt írásos emlékek szerint

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 18
Tegnapi: 12
Heti: 158
Havi: 505
Össz.: 104 205

Látogatottság növelés
Oldal: Romák története
Roma zenék - © 2008 - 2024 - istennyila.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »